Mi az a planetáris köd? Esettanulmány: a Haltér-köd (M27)

A planetáris ködök lenyűgöző égitestek, amelyek a közepes tömegű csillagok életének legutolsó szakaszait jelzik, hasonlóak a Napunkhoz. Közöttük a Haltér-köd (M27) kiemelkedik szépségével és az amatőr csillagászok számára nyújtott hozzáférhetőségével.

\n

A planetáris ködök keletkezése

\n

Amikor egy Nap-szerű csillag feléli nukleáris üzemanyagát, egy vörös óriás fázison megy keresztül. Ez alatt az időszak alatt a csillag külső rétegeit csillagszelekkel kiűjja, egy táguló gázburkot teremtve. A maradék mag, amely rendkívül forró fehér törpévé válik, erőteljes ultraibolajos sugárzást bocsát ki, amely ionizálja a környező gázt, és így fényes köddé válik. Ez a folyamat általában néhány tízezer évet vesz igénybe, kozmikus léptékkel mérve viszonylag rövid időszak.

\n

A Haltér-köd (M27): jellemzők és szerkezet

\n

1764-ben a francia csillagász Charles Messier felfedezte, és M27-et elsőként azonosított planetáris ködként írta le. A Kisróka (Vulpes) csillagképben helyezkedik el, a Földtől körülbelül 1 200 fényévnyire található. Látszó fényessége kb. 7,4, szemmel nem látható, de egyszerű megfigyelőeszközökkel megfigyelhető. Látszó méretei körülbelül 6,7 ívpercesek, ami körülbelül 2,43 fényév valódi méretnek felel meg. (fr.wikipedia.org)

\n

A M27 jellegzetes alakja, amely Haltér-re vagy almamagra emlékeztet, a bipoláris felépítésének köszönhető. Ez a morfológia a központi csillag által kibocsátott anisotróp gázkilökődés eredménye, amely rendkívül forró, kb. 85 000 K felületű fehér törpe.

\n

M27 felkutatása az égbolton

\n

A M27 megfigyeléséhez érdemes a fényes Véga, Deneb és Altair csillagok által alkotott „Nyári háromszöget” megtalálni. A köd a Kisróka csillagképben található, Deneb és Altair között kb. az út egyharmadán. Egy másik módszer a Sagitta csillagkép felismerése, majd a Gamma Sagittae csillagra mutatás. Fokozatosan emelve a deklinációt kb. 3,2 fokkal, egy homályos folt jelenik meg: ez a M27. (fr.wikipedia.org)

\n

Kezdő megfigyelőknek szóló megfigyelési tanácsok

\n

Bár a M27 szemmel nem látható, megfigyelhető binokulárokkal vagy egy kis távcsővel. 10x50-es binokulárokkal, gyenge fényszennyezésű területen a köd megkülönböztethető. Egy 150 mm-es átmérőjű távcső lehetővé teszi a köd fényes magjának könnyebb megfigyelését. A megfigyelés javításához javasolt távol maradni a fény- és fényforrásoktól, és OIII típusú interferenciás szűrőket használni, amelyek növelik a planetáris ködök kontrasztját.

\n

Történelmi anekdoták és a „Haltér” becenév jelentése

\n

Charles Messier 1764-ben fedezte fel M27-et, és csillagok nélküli ovális ködként írta le. A „Haltère” becenév a jellegzetes formájából ered, amely egy Haltér-re vagy egy almamagra emlékeztet. Ez a megjelenés a köd bipoláris szerkezetének köszönhető, amely a központi csillag által kibocsátott anisotróp gázkilökődés eredménye.

\n

Más planetáris ködök felfedezése

\n

Miután megfigyelték a M27-et, a hobbi csillagászok más lenyűgöző planetáris ködök felé fordulhatnak, mint a Hélice-köd (NGC 7293) a Vízöntő csillagképében, vagy a Körköd (M57) a Lant csillagképében. Minden egyes köd egyedi jellemzőkkel bír, és kiváló tanulmányi téma az asztronómia iránt szenvedélyesek számára.